de kétségtelen, hogy a mochi sikerének kulcsa a tészta állagának eltalálása. Ha nem jól dolgoztunk, a kis golyóbis ragad mindenhez, amivel kapcsolatba kerül, így aztán megenni sem tudod úgy, hogy a kezed ne legyen ragacsos. Ha nem találod el az arányokat, a tészta kemény lesz, ami a töltést nehezíti. Ha kevés ideig melegíted, a tészta nyers marad és ezt lehet, hogy abban a pillanatban nem is érzékeled, csak akkor válik egyértelművé, ha találkozol egy jól sikerült példánnyal. Velem is ezt történt, de jöjjenek a részletek!

Mochi szerencsére többféle módon készülhet. Amit az internetes kutakodással meg lehet találni, én mind kipróbáltam (na jó, az elsőt nem, de ha megtudod a részleteket, te sem fogod kipróbálni soha). 

1. A mochidöngölés

A mochi egy speciális rizsből készül, ami megfőzve és pépesítve, nyúlós, ragacsos anyag lesz. 
A kifényezett rízsszemeket egy éjszakára beáztatják, majd megfőzik. Ezután egy hatalmas, fából készült mozsárba (usu) öntik, és egy hatalmas, nehéz, fa kalapácsal (kine) ütni kezdik. A művelethez legalább két ember szükséges: (legalább) egy kalapácsos, és egy másik, aki közben hajtogatja, forgatja és nedvesíti a masszát. Fontos, hogy tartsák az ütemet, nehogy balesetet okozzanak! (Ebben sokszor dobszó segíti őket.)
Ezután a ragacsos anyagot megformázzák, töltik. (forrás: www.hallottad.hu)

Gondolom, nem kell magyarázni, hogy ez a megoldás miért maradt ki a tapasztalatszerzési folyamatból... 

2. Mochikészítés - mikrós változat

Ez a legelterjedtebb és leggyorsabb készítési mód, aminek a lényege, hogy az alapanyagokat összekeverjük, folpack-kal lefedjük, betesszük a mikróba legmagasabb fokozatra és 2-3 perc múlva kész a tészta. Kétségtelen előnye, hogy rendkívül gyors, egyértelmű hátránya számomra, hogy nem használok mikrohullámú sütőt. Régen volt sütőnk, kb. 10 éve tönkrement, nem vettünk újat és remekül elboldogulok nélküle. Hogy ezt a módszert ki tudtam próbálni, egyik kedves szomszédasszonyomnak köszönhető, aki volt olyan nagylelkű és beengedte a tésztámat 3 percre a mikrójába, miután a sütőben melengettem már egy ideje, és sehogy sem akart jó lenni. Az anyag a mikrótól remekül összeállt, olyan lett, amilyennek lennie kellet, de tudtam, hogy más megoldást kell keresnem.

3. Mochikészítés - főzős változat

Ennél a módszernél a folyadékot fel kell forralni, a szárazanyagot belekeverni, néhány percig főzni és amikor elérte a kívánt állagot a massza, akkor késznek nyilvánítani és mehet a töltés. Ez egészen biztató volt, a tészta klassz rugalmas lett, frissen tökéletesen működött, de másnapra az alja felpuhult és gyakorlatilag elfolyt a tányéron. Éreztem, hogy van ennél jobb megoldás.

4. Mochikészítés - gőzölős változat

Akkor itt időzzünk el egy pillanatra! A gőzölés számomra az a konyhai munkafolyamat (volt), amit amikor csak lehet, elkerülök. A mákosgubát kísérő vaníliamártást inkább egy lágyabb pudingból készítem, mert lelki szemeim előtt feldereng a rengeteg edény, múltbeli kudarcok, amikor nem akart sűrűsödni a sodó, és máris jön a B verzió. Nincs is ezzel semmi gond, ha ki lehet váltani a gőzölést egyéb módszerrel. 

A mochinál azonban még éreztem, hogy nem találtam meg a tökéletes és végleges megoldást a hibátlan tészta elkészítéséhez a mikró és a főzés kipróbálása után, ezért minden kételyem félretéve előkapkodtam az edényeket és munkához láttam. Kell egy nagy fazék, amiben a gőzt fejlesztjük, egy gőzölő, amibe betesszük a kis tálkát, amiben előzőleg a tésztát kikevertük, és végül egy fedő, ami megakadályozza a gőz szökését. Ehhez még egy konyharuhát is használok (lsd. fotó), hogy a legkisebb rést is bedugaszoljam, így lesz igazán hatékony a munkafolyamat. Kb. 15 perc múlva összeáll a tészta. Ez tehát a legidőigényesebb megoldás, azonban ezzel a módszerrel kivétel nélkül mindig tökéletes tésztát sikerül készíteni és másnap is fantasztikusan puha, rugalmas marad a golyóbis. A siker annyira lelkesít, hogy minden ellenérzésem elszállt, ami valaha volt és azóta megállíthatatlanul gőzölök és készítem a rizses finomságot.